A naplementés felhős domboknál hatalmas csattanások zaja törte meg a csend bódító zaját.Egy vékonyka hang felsikított és már tudni lehetett, sőt, biztosak lehettek benn, ma estére már véráldozatot szedett a gyűlölet és kétségbeesés rémes gondolata.A szörny, mely kétségbeejti az emberek lelkét, és nem hoz rájuk többé nyugodalmat.Soha többet nem lesz jó érzés...kétség és félelem ült le a fákra és a völgybe.Lent csata dúlt,a lény, ki láthatatlan és Sesshoumaru harca.Rémes volt.Hamvas gyönge virágokat áztatta a vér,és törte le őket.A démon lépett, Sesshoumaru lihegve a földre hanyatlott és bár alig tartotta már a kardját is kezében, mégis állt, mint a szikla.Elmozdíthatatlan kősziklaként meredt előre a semmibe, a láthatatlant fürkészve szemével.

-Hol vagy te bestia!Válaszolj!

-Nem láthatsz.De ne aggódj, téged is megtörlek előbb, vagy utóbb!

-válaszolt a lény.Néha egy egy pillanatra már megvillant az esély, hogy felülkerekedjék Sesshoumaru felette, de aztán megint minden ködbe veszett.És a lény támadott.hirtelen csapott le. Nem volt esély.Egy női sikoly azonban még nála is gyorsabban hallatszódott , mint a későbbi üvöltés Sesshoumaru részéről.

(Felo):-Sesshoumaru!!!!!

Sikított fájdalmában Felosial megmerevedten egy fa mögül kilépve.Eddig zilálva, most állva egyhelyben, miközben könnyeiben füldoklott,odarohant az ismét földre hanyatló fiúhoz.

(Felo):Hogy egy ilyen vigyen téged a sírba nélkülem kedvesem!!Ne, ne menyj nélkülem!

(Sess):Nem hagylak itt..Ez csak egy karcolás! Tűnj el!

(Felo):NEM! Melletted maradok!A síron túl is csak érted verne szívem,ne vidd hát le magaddal, még szükségem van rád.

(Sess):Igazad van.Meg fogok halni.De nem most!Elöbb biztonságban kell tudjalak téged!Mennyél már!

(Felo):Nem engedhetem, hogy így feladd!Ily egyszerű halálod kedves nem lesz...mert nem fogom hagyhni!

(Sess):Ne játszd a hőst.Nekem eddig is az voltál..

vigyázz!!!

-Lökte el Sesshoumaru Felosialt.És a démon támadott...Mindíg máshonnan tűnt fel hegyes sarlójával,vágott...Már több órája harcolhatott Sesshoumaruval.De a lány makacsul nem tágított párja mellől. Nem is tudott volna menni, mégha maga a jóisten kéri sem.Nem . Ott a helye kedvese mellett, jóban, rosszban.Ebben a tudatban élt Sesshoumaruban,pont ezért érezte úgy, hogy mindketten odavesznek.Ezért hosszú másodpercekre magáhozrántotta hirtelen a lányt.

(Sess):Nem akarom, hogy bajod essen te ostoba, önfejű, makacs nő!Haggyj itt....mert csak testben leszünk távol, de én mindíg a szívedben élek tovább...

(Felo):Ezt nem mondhatod komolyan!Nem hagyhatlak magadra!Most nem!Mert ha te meghalsz, én is, mert szívemben csak úgy élhetsz tovább, ha elöbb visszaadod.De ha visszaadod, már nem lesz értelme dobognia tovább!

(Sess):Sajnálom, hogy ezt kell tennem...

Ekkor Sesshoumaru arcán legördült egy könnycsepp...rá felosial vállára, mire Felo hátra ugrott hirtelen...De már késő volt.Sesshoumaru karmait Felosial hátába mélyeztette. A lány kezdett szédülni,és miközben elsötétült elötte a világ,hallotta Sesshoumaru utolsó szavait.

(Sess):Szeretni foglak kedvesem, de most...

Ekkor előtört belőle a sírás, és megeröltetően és kétségbeesetten felállt, majd rohanni kezdett.Látta a démont, egy fekete vékonyarcú lány volt.Fekete haja volt, sötét bőre, hosszú fogai.

(Sess):Gyere te bestia! Itt vagyok!!!!Már nincs értelme élni hagynod.Fájdalmat okoztam annak, akit soha nem bántanék!Hát büntess meg!Gyere!

Sesshoumaru eldobta kardját és kinyújtotta oldalra két kezét felemelve.A démon megállt.

(lény):Csak addig maradok, míg kétségbe nem ejtek, és zavarba nem kergetek, meg nem őrítek lelkeket.De te erősebb vagy gondolatomnál is tiszta démon. Érzéseid miért ilyen egyszerűek.Te együgyű!

Kiáltott rá a démon.

(lény):Miért nem adod fel önként?!Nem hallottad a szerelmed???Feladná érted az életed, és te mégis mit tettél vele.

Mutatott a földön kómában fekvő lányra.

(Sess):Elég legyen a felhánytolgatással!!!Éppen ezért akarom! Ölj meg!

(lény):NEM!Akarod mi?Nagyobb fájdalom lesz tenéked amit ezek után magadban fogsz tartani.Nézd...

A lény a lányra mutatott, és varázsolt rá valamit, amitől kifröccsent a vér a lányból.Sikított.Halucinnált valószínűleg és hatalmas fájdalmakban szenvedhetett.

(Sess):Hagyd abba!Engem! Engem miért nem bántasz???!

(lény)?Téged bántalak a legjobban!Ess kétségbe!

(Sess)?Nyugodt vagyok!

Kiáltott rá a férfi.

(lény):Akkor most meghal!

(Sess):NEM!!

Ezzel elővette a Tokijint, és magába szúrta.A lény odalépett és ránézett.Nagyon lassúnak tűnt.Felo magához tért.

(Felo):Dögölj meeeeg!

És egy energiagömböt küldött a lényre, akit váratlanul ért ez, mert pont háttal állt a lánynak.A démon meghalt.Csönd lett.A lány ráborult a már élőhalott férfira.

(Felo):Miért tetted ezt????

(Sess):Mert szeretlek téged.Nem bírnék azzal a tudattal élni, hogy bántottalak.

(Felo):Azzal bántottál a legjobban, hogy ezt tetted magaddal, mert a seb begyógyul , viszont lelkem miattad soha!

(sess):Te most....Én meghalok.Érted????

(Felo):IGEN!ÉRTEM!

(Sess):Haragszol rám most ugye???UTÁLJ!!

(Felo):Nem utállak.Szeretlek téged!Megteszek neked még most is mindent a világon.

A lány Sesshoumaru felé hajolt, és ajkuk lassan összeforrt.Forrón és hevesen csókolóztak, mint ahogyan a nap éget, perzsel kint a pusztákon a kopár sivatagokban dél időben.

(Sess):Még így is szeretsz?

(Felo):Természetesen.A feleséged vagyok.

(Sess):Húzd ki a Tensaigát és minden rendbe jön.Te is használhatod, mert már te is a részem lettél.Az életem és az érzeseim része.Hozzám tartozol.

A lány kihúzta a kardot és a férfiba döfte.Látta a körülötte ugráló kicsi démonokat.Sesshoumaru egy idő után jobban lett.Egymás nyakába borultak.Az este is beköszöntött a párra, és egymás karjaiban megnyugodva töltötték együtt az időt...